Futó- és kúszónövények kezelése, ápolása
A futó és kúszónövények sokoldalúan felhasználhatóak, gyors növekedésüknek köszönhetően, alkalmasak házfalak, pergolák vagy egyéb kerti létesítmények befuttatására.
A futónövények elsődleges feladata hogy egyfajta díszhatást nyújtsanak, eltakarjanak előnytelen házfalakat, illetve a kíváncsi pillantásoktól is "védik" a balkonon pihenni vágyókat. Alkalmasak arra, hogy szín és lágy vonalakat hozzanak a kertbe, illatot árasszanak, árnyékot adjanak vagy csökkentsék a szél erejét és a zajt.
Azokat a növényeket, amelyeknek támasztékra - falra, rácsozatra vagy egy másik növényre - van szüksége ahhoz, hogy fölfelé növekedjenek, kúszó-, kapaszkodó- vagy futónövényeknek nevezzük.
Két fő típusuk van:
- vagy aktív szerkezetek segítik őket a kapaszkodásban
- vagy passzív módon kapaszkodnak.
Az aktívan kapaszkódó közé tartozó iszalagok csavarodó kacsokkal rögzítik magukat az ágakhoz, drótokhoz vagy valami máshoz, de vannak olyan növények is, mint pl.: Pandorea pandorana, amelyek támasztékhoz simulnak és száruk körbetekeredik a vékony fatörzseken, ágakon vagy kerti rácsokon. Az ismert kúszónövények közül a borostyánok (Hedera) járulékos gyökerek segítségével rögzítik magukat a felülethez. Ismeretes továbbá a cserjéknek egy laza hajtásrendszerű csoportja; ezeket a cserjéket gyakran ültetik falak vagy más felületek elé úgy, hogy hajtásaikat huzalhoz vagy cövekekhez kötözik.
Ilyenek pl.:
- Ceanotus (örökzöld fajták)
- Cotoneaster salicifolius
- Forsythia suspensa
- Jasminum nudiflorum
- Kerria japonica
- Rosa (kúszó és kapaszkodó fajták)
A passzív kapaszkodórendszerrel rendelkező kúszónövényeknek lehetnek tüskéik vagy merev kinövéseik (horgas tüskéik), amelyeket arra használnak, hogy más növényekhez odaerősítsék magukat. A horgok sűrű állományokban különösen gyakoriak, hiszen ezekben a növények közeli kapcsolatba kerülnek egymással. A horgok segítenek a növénynek az összekapcsolódásban más növényekkel, így több támasztékot szereznek, mintha a csak szabadon álló hajtásaira számíthatna.
A kúszónövények gondozása
A kúszónövények gondozása, művelése fajonként rendkívül eltérő. Egyesek az árnyékot kedveli, mások a napfényt. Vannak, amelyek a hűvös talajokat és gyökérzónákat kedvelik, minél jobban felmelegszik a talaj, annál lassabban fejlődnek agyökereik. Sok kúszónövény virágzás után magokat szór szét, mások gyökertörzzsel terjednek. Az örökzöld évelő fajokközül sok a nyáron és ősszel vágott dugványokkal jól szaporítható.
A kúszónövények kezelésénél, biztosítsuk mindig a faj számára megfelelő nedvességet és a tápanyagellátást.
A fal mellett nevelt kúszónövényeket és cserjéket legalább 45 cm-re ültessük a faltól. Legalább az első évben öntözzük őket bőségesen.
Némelyik faltakarásra használt kúszónövény (Hedera, Polygonum baldschuanicum) rendkívül tűrőképes és a tűző napot sem igénylik, így ezek északra néző falak mellett is jól fejlődnek. Más fajok kevésbé tűrőképesek vagy teljes napot igényelnek; az ilyen kúszónövényeket a déli vagy a nyugati fevésű fal elé telepítsük.
Ilyenek pl.:
- Chaenomeles
- Cotoneaster horizontalis
- Garrya elliptica
- Pyracantha