A szukkulens növényekről

A szukkulens növények közös tulajdonságai, hogy szerveik (gyökerük, száruk, leveleik) vízraktározásra módosultak.
A vizet különleges körülmények között fel tudják venni és nehezen adják le, illetve raktározni képesek.
Bár a mérsékelt égövben is élnek szukkulens növények, a növényházi dísznövényként termesztett fajok, csaknem kivétel nélkül a trópusokról illetve a szubtrópusokról származnak.
A szukkulensek általában sivatagi, félsivatagi növények. Fajgazdagságuk életmódjukban és morfológiai bélyegeik nagy változatosságában is megmutatkozik.
A növény szerveinek módosulásától függően beszélhetünk törzs, levél- és gyökérszukkulensről.
Törzsszukkulens Pl: a Cactaceae családba tartozó fajok.
Levélszukkulensek a pozsgások java része.
Gyökérszukkulensek Pl: Brachychiton rupestris (Ausztál palackfa).
A pozsgások jellegzetessége, hogy a magoncok könnyen alkalmazkodnak évszakaink életritmusához, de akadnak olyanok is, mint a Conophytumok, amelyek megtartják dél-afrikai életritmusukat, és az ottani kora tavasznak, kora nyárnak megfelelően itt ősszel vagy tél elején virítanak. Ezeket ebben az időszakban öntöznünk kell, mert vegetációban vannak, közeli rokonukat, a Lithopsokat pedig szárazon tartjuk. A növényházi pozsgásokat télen a fagytól óvnunk kell, s csak nyáron kerülhetnek szabadba, tűző napra.

AGAVACEAE:
Az Agavék Észak - Amerika déli részein, Közép Amerikában, Dél - Amerika északi részei élnek. A legtöbb faj Mexikóban honos. Többnyire szukkulens, xerofiton évelők, félcserjék, cserjék. A szúrós levelek, tőlevélrózsában állnak, többnyire húsosak, tövisesek, és elvirágzás vagy termésérés után elhalnak. Sok faj sarjadzik. Virágzáskor a leveleken hosszú tőkocsány fejlődik. A virágzatban gyakran sarjak képződnek.
Az Agavék közismert, kedvelt dísznövények. Méretüktől függően cserepekbe vagy dézsába ültetik, nyáron bejárat közelében, erkélyen, tetőkertben helyezik el őket. A kisméretűek kedvelt szobanövények.
Az edénes növényeket kötött, de humuszos, tápanyagban gazdag földkeverékben neveljük fel, illetve ilyenbe ültssük át.

A növényeket fagymentes helyen, hideg hőmérsékletű üvegházban, lépcsőházban teleltessük.

ALOE:
Asphodelaceae család igen fajgazdag nemzetsége, mintegy 330 szukkulens pozsgás örökzöld tartozik ide.
Hazájuk a trópusi Afrika, Madagaszkár és az Arab-félsziget. Igen változatos megjelenésűek, alacsony, fűnemű évelőket, cserjéket, kúszónövényeket és fatermetűeket egyaránt találunk közöttük.
Pozsgás, rendszerint lánzsda alakú és fogazott vagy tövises leveleik tőlevélrózsát alkotnak, vagy az ágakon sprirális állásúak. Piros vagy sárga, csővé forrt virágaik fürt-vagy ernyőszerű virágzatban tél végén-tavasszal nyílnak.
Megkapó formájuk és gyönyörű virágzatuk miatt a melegebb éghajlatú területek kedvelt kerti növényei, de dézsában másutt is sikerrel nevelhetők.

Termesztés:
Meleg, száraz éghajlatot és jó vízelvezetésű képességű talajt kedvelnek, elviselik a tápanyagszegény körülményeket is.
Napos helyre ültessük, bár némely kis termetű faj a gyenge árnyékolást is tűri.

YUCCA:
Az agavefélék családjába tartozó, kb. 40 örökzöld lágyszárú évelő, cserje-vagy fatermetű fajt magába foglaló, Észak- és Közép-Amerika száraz területein, valamint a Karib-tenger térségében elterjedt nemzetség.
Szíj alakú vagy lándzsás leveleik tőlevélrózsát alkotnak. Harang vagy csésze alakú virágaik általában felálló bugavirágzatban nyílnak.

Termesztés: Jó vízáteresztő vályogtalajon fejlődnek a legjobban, de sovány homoktalajon is megélnek. A szabadban ültetve egész nyáron sok napfényt, mérsékelt tápanyagutánpótlást és óvatos öntözést igényelnek. Magvetéssel vagy tőosztással szaporíthatók.