A fűszernövények betakarítását akkor kell megkezdeni, amikor a hajtásaikon az első virágok kinyíltak. A levelek ekkor tartalmazzák a legtöbb illóolajat, íz-, illat- és zamatanyagot.

A levágott hajtásokat kis kötegekbe kötjük, és ha porral vagy sárral szennyezettek lennének, hideg vízzel mossuk le őket. A kötegeket ezután szellős, árnyékos helyen akasszuk fel száradni. Közvetlen napsütés ne érje őket, mert a napsugarak hatására, a bennük található illóolajok elbomlanak.

A száradás - a nyári időszakban - 6-8 napot vesz igénybe. Hosszabb ideig ne hagyjuk a szabadban a kötegeket, mert beporosodhatnak vagy rovarok költözhetnek beléjük.

A száraz kötegeket szétbontjuk, a levelekt lehúzzuk a hajtásokról és enyhén megmorzsoljuk. A leveleket ne törjük apróra, még kevésbé porrá!

Az így előkészített, kellemes illatú fűszereket papír vagy tüllzacskóban, esetleg jól záródó üvegben, fémdobozban táruljuk a felhasználásukig.

A gyógynövények szárítása és gyűjtése

A gyógynövényeket akkor gyűjtik, amikor a felhasználandó részük a legmegfelelőbb fejlődési szakaszban van, illetve a legmagasabb a hatóanyag-tartalmuk. A gyógynövények szárítását az indokolja, hogy a növényi nyersanyag így tárolható a legkönnyebben, ezáltal egész évben rendelkezésre áll; a szárított gyógynövény általában megőrzi eredeti hatóanyag-tartalmának jelentős részét.

A hatóanyagok kivonása mindig előnyösebb szárított növényi részekből, mint a frissből!

A gyógynövény részeinek begyűjtésének időpontjai

• A földbeli részeket: a nyugalmi időszak elején vagy végén, ősszel vagy tavasszal gyűjtik, a nap bármely szakaszában,
• A leveleket: közvetlenül virágzás előtt, száraz napos időben délelőtti vagy déli órákban,
• A teljes föld feletti részt: a virágzás kezdetén, száraz napos időben délelőtti vagy déli órákban,
• A virágokat: általában a virágzás elején, száraz napos időben délelőtti vagy déli órákban,
• A terméseket és a magvakat: a teljes érés előtt vagy alatt, hűvös időben vagy reggel kell begyűjteni.

A gyógynövény földbeli részeinek begyűjtése után azonnal meg kell mosni, esetleg hámozni, feldarabolni.

A zsengébb növényi részeket kosárba tenni, lazán, hogy ne melegedjenek át, ne fülledjenek be.

A gyógynövényeknél alkalmazott fontosabb szabadföldi vetésidők:

• Március eleje (amint rá lehet menni a talajra): mák, konyhakömény, mustár
• Március közepe: (5-8 °C-os a talaj): koriander, kapor
• Április (10-12 °C-os a talaj): ánizs, bazsalikom, olajtök, szeklice
• Nyár vége (aug. vége-szept. eleje): kamilla
• Ősz (szept-okt.): őszi mák
• Tél alá (nov.-dec.): Digitalis, valódi levendula, lestyán, angelika

A szabadföldi magvetés mélységét meghatározza a gyógynövény vetőmagjának mérete, a csírázás időtartama, a
talajszerkezet, valamint a talaj nedvességtartalma. A magtakaró föld vastagsága általában a vetőmag méretének
1,5-2x-ese. Amennyiben a csírázási idő hosszabb, akkor mélyebbre vetünk, nehogy kiszáradjon a mag. Ugyanígy kell eljárni a laza szerkezetű, gyenge víztartó képességű homokos talajokon is.

Fényen csírázó magvak esetében a föld felszínére vetünk, magtakarás nélkül: ilyenkor a vetést hengerezzük (pl. kamilla), szükség esetén fényáteresztő fátyolfóliával takarjuk (pl. macskagyökér).