Kezelése:

A teljes napsütésben érzi magát jól a leginkább. Rendkívül tápanyag- és vízigényes növények. A legtöbb bambusz szára elfásodik, belül üreges és szilícium-dioxid tartalmának köszönhetően rendkívül erős.
Levelük lándzsás megjelenésű, nagyon eltérő időközönként virágoznak, virágzatuk nem dekoratív, és a hajtások elszáradnak ill. a teljes növény is kipusztulhat a virágzás befejezése után.

Minimális hőmérséklet : -15-18 °C. Fagytűrő.

Magvetés előkészítése:

A magokat néhány órárára nedves papírtörlőbe tegyük be. Majd laza szerkezetű talajba, egymástól néhány centiméterre óvatosan szúrjuk bele a nehezebbik végével félig. Spricnivel mégegyszer finoman öltözzük meg, majd takarjuk be üveggel vagy mûanyag fóliával, hogy magas legyen a páratartalom. Ezután helyezzük meleg helyre, és a földjét ne hagyjuk kiszáradni!
A talaj hőmérséklete 25-27°C legyen.

PHYLLOSTACHYS

A pázsitfűfélék (Pocaceae) családjába tartozó bambuszok legismertebb és legnagyobb nemzetsége.

Kb. 60 vagy több fajt foglal magába, melyek a Kelet-Himalájától Japánig, de leginkább Kínában őshonosak. Közepes magasságúak, üreges, fás nádszáraik lazán állnak, melyre ható rizómájuk messze terjedő, emiatt megfelelő körölmények között nagyon gyorsan terjeszkednek.

Szárközeik egyik oldalon barázdáltak vagy lapítottak. A szárcsomókból 2 oldalhajtás fejlődik általában, néha még egy harmadik is.

Levélzetük nem feltűnő, ritkán fejlődő virágaik alig észrevehetően nyílnak.

Néhány faj rügyei ehetőek, másokat építkezéshez használnak Ázsiában, vagy különböző eszközöket, bútorokat stb. készítenek belőlük.

Termesztés:

Habár nagy értékű dísznövénynek számítanak, elég agresszíven terjeszkedik a melegebb területeken. Terjeszkedésüket úgy fékezhetjük meg, ha 60 cm mély akadályt helyezünk el, mely lehet beton, műanyag, fém stb.

Bőséges öntözést igényelnek, a talajra nem igazán igényesek a kiültetésük után.