Solanum quitoense – lulo / naranjilla - 5db mag/csomag
A Solanum quitoense – lulo vagy naranjilla – a burgonyafélék családjának andoki gyümölcstermő növénye. Kolumbia, Ecuador és Peru hűvösebb, párás, félárnyékos hegyvidéki erdőszegélyeiről származik. Nem igazi trópusi, tűző napot szerető faj: inkább a meleg, de nem forró, szélvédett, párás klímát kedveli.
A növény általában 150- 180 cm magasra nő meg. Bár növekedése gyors, mégis a gyümölcsök betakarításához 8 hónapra van szüksége, illetve akár a kézi beporzásra is.
Termesztése: az év bármely szakában ültethető. Cserépben éppúgy megél mint szabad földben.
Termesztőközegre nem igényes.
Részleges napsütötte helyen, nedves de nem pangó közegben és széltől védve fejlődik a legjobban és leggyorsabban.
Botanikai leírás
Rövid életű, gyors fejlődésű, bokrosodó évelő, jó körülmények között általában 1,5–2,5 méter magasra nő. Szára kezdetben lágy, később részben fásodik. A növény egyik legfeltűnőbb dísze a hatalmas, bársonyos tapintású lomb: a levelek gyakran 30–45 cm, kedvező körülmények között még nagyobbak is lehetnek. A levélerek és a szár sok példánynál lilás árnyalatú, finoman molyhos, és fajta vagy egyed szerint tüskék is megjelenhetnek rajtuk.
Virágai fehérek vagy nagyon halvány lilás-fehérek, öt hegyes szirommal és erősen látható sárga porzókkal. A virágokból többnyire kisebb csomókban fejlődnek a termések. A naranjilla gömbölyded, kezdetben zöld, majd éréskor élénk narancssárga bogyó. Héját rövid, törékeny szőrök fedik; a belseje zöldes, lédús, erősen aromás és sok lapos magot tartalmaz.
Az íze savanykás, frissítő, citrusos–ananászos jellegű, ezért a gyümölcshúst általában kevés cukorral, mézzel vagy más édes gyümölccsel egyensúlyozzák ki. A naranjilla levéből, lekvárjából, fagylaltjából, szószaiból és desszertjeiből készülnek a legismertebb dél-amerikai édességek, italok.
Termesztése
Magyarországon nem télálló: fagyot nem visel el, ezért legbiztosabban nagy cserépben, fűtött télikertben, üvegházban vagy nyáron védett teraszon nevelni. A túl erős hőség sem kedvez neki.
Fény: világos félárnyék az ideális. Reggeli vagy késő délutáni napot kaphat, de a nyári, erős déli napsütés megégetheti a nagy, puha leveleket. Szélvédett helyen sokkal szebben fejlődik.
Hőmérséklet: a fiatal növényeknél 20–26 °C körüli nappali hőmérséklet az ajánlott. A kifejlett növény hűvösebb, enyhe klímát is elvisel, de 10 °C alatt a fejlődése erősen lelassul; fagy esetén károsodik vagy elpusztul.
Talaj: laza, humuszban gazdag, jó vízáteresztő közeg kell neki:
- 50% minőségi virágföld vagy kókuszrostos palántaföld
- 25% érett komposzt
- 15% perlit vagy durvább homok
- 10% kéregkomposzt
A cserép alján legyen vastag vízelvezető réteg, mert a pangó vizet rosszul viseli.
Öntözés: a földje maradjon enyhén nyirkos, de ne legyen állandóan átázva. Nyáron gyakori öntözést is igényelhet, főleg cserépben. Két locsolás között a felső 2–3 cm talaj kissé szikkadjon meg.
Tápanyag: aktív növekedéskor 2–3 hetente érdemes tápoldatot adni. Virágzás és termésnevelés idején egy enyhén káliumhangsúlyos tápoldat javasolt. A túl sok nitrogén hatalmas leveleket, de kevesebb virágot és termést adhat.
Cserépméret: indulásnak 5–10 liter elegendő, de a termőképes növényhez célszerű legalább 25–40 literes edénybe átültetni. Nagy lombja miatt stabil, nehéz cserepet válasszunk.
A magvetés előkészítése és a magonc átültetése
A lulo magról jól nevelhető, de a kelés nem mindig egyenletes. A váltakozó hőmérséklet – körülbelül 25 °C nappal és 15 °C éjjel – kedvezően hat a csírázásra; házi körülmények között a 24–26 °C-os, világos, párás hely a jó kiindulás. A csírázás gyakran 3–6 hetet vehet igénybe, de elhúzódhat.
1. Magok előkészítése
A vetőmagokat tegyük 12–24 órán át langyos vízbe.
2. Vetőközeg
Használjunk steril, levegős közeget: például 2 rész palántaföld és 1 rész perlit keverékét. A közeg legyen nedves, de ne tocsogó.
3. Vetés
A magokat csak nagyon vékonyan, kb. 2–5 mm mélyen takarjuk földkeverékkel, de nyomjuk túl mélyre, mert a kelés lassúbb lehet.
4. Pára és hő
Tegyük a vetőtálcát átlátszó fedél vagy fólia alá. Naponta szellőztessük 10–15 percig, hogy ne jelenjen meg a penész. A vetés maradjon 22–26 °C között.
5. Kelés után
Amikor megjelennek a kis növények, fokozatosan szoktassuk őket a szárazabb levegőhöz. A fedést fokozatosan vegyük le és ne tegyük ki a magoncokat, erős, közvetlen napra.
6. Tűzdelés
Külön 8–10 cm-es cserepekbe akkor ültessük át, amikor már legalább 2–4 valódi levelük van. A palánták eleinte törékenyek, ezért a gyökerükre figyeljünk.
Ültetése
A kiültetés vagy nagyobb cserépbe ültetés legjobb ideje a tavasz, amikor a hőmérséklet már tartósan kellemes, és nem fenyeget hideg éjszaka.
- Válassz világos, szélvédett, félárnyékos helyet a növénynek.
- Készíts laza, komposzttal javított közeget.
- Az ültetőgödör vagy az új cserép legyen nagyjából kétszer szélesebb a gyökérlabdánál.
- A növényt az eredeti földszintjével azonos mélységbe ültessük.
- Ültetés után alaposan öntözzük meg.
- A talaj tetejét takarjuk 2–4 cm mulccsal: kéreggel, kókuszrosttal vagy aprított lombbal. Ez segít egyenletesebben tartani a földje nedvességet.
Kertbe csak nyárra érdemes kivinni, és legalább 1,5–2 méter helyet hagyjunk körülötte. A nagy levelek könnyen sérülnek szélben, ezért érdemes fal, pergola, üvegház vagy sűrűbb növényzet közelébe tenni.
Fontos megjegyzés!
Kérjük vegyék figyelembe a következőket:
- a nem megfelelő hőmérséklet,
- az ültetőközeg minősége,
- és a nem megfelelő páratartalom
késlelteti vagy teljesen megakadályozza a csírázási folyamatot!
Felhasználása
A teljesen érett, narancssárga termések húsa frissítően savanykás és aromás. A gyümölcsöt félbevágva, a puha belsejét kanállal kikaparva használhatjuk fel.
Kiváló alapanyag:
- frissítő lulo üdítőhöz
- gyümölcsléhez és smoothie-hoz
- lekvárhoz és gyümölcsszószhoz
- sorbethez vagy fagylalthoz
- joghurtos desszertekhez
- süteményekhez és gyümölcskrémekhez
A savanykás lulo különösen jól harmonizál lime-mal, citrommal, banánnal, ananásszal, mangóval, mézzel, vaníliával és natúr joghurttal. A termés levét hagyományosan cukorral édesítve fogyasztják, és lekvárhoz, valamint sütéshez is felhasználják.
1. Lulo üdítő
Hozzávalók – kb. 3–4 adaghoz
- 3 db érett lulo
- 500 ml jéghideg víz
- 2–3 evőkanál cukor vagy méz
- 1/2 lime frissen facsart leve
- jégkocka
- menta a tálaláshoz
Elkészítés A lulo gyümölcsöket mosd meg, vágd félbe, majd a zöldes, magos gyümölcshúst kanalazd ki. Tedd turmixgépbe a hideg vízzel, a lime levével és az édesítővel. Csak rövid ideig turmixold, hogy a magok ne törjenek össze teljesen. Szűrd át, kóstold meg, szükség szerint édesítsd tovább, majd sok jéggel és mentával kínáld.
|
 |
|
 |
2. Lulo lekvár
Hozzávalók – kb. 2 kisebb üveghez
- 500 g lulo gyümölcshús
- 250–300 g kristálycukor
- 1 lime leve
- opcionálisan 1 teáskanál finomra reszelt limehéj
Elkészítés A lulo húsát tedd vastag falú lábasba, keverd hozzá a cukrot és a lime levét. Közepes lángon kezdd el főzni, közben rendszeresen keverd át. Körülbelül 15–20 perc alatt besűrűsödik. Ha simább állagot szeretnél, a főzés végén röviden botmixerrel áttörheted. A forró lekvárt steril üvegekbe töltsd, azonnal zárd le, majd rövid időre fordítsd fejjel lefelé.
|
|
3. Lulo smoothie
Hozzávalók – 2 adaghoz
- 2 db érett lulo
- 1 érett banán
- 150 g natúr vagy görög joghurt
- 1 evőkanál méz
- 50–100 ml hideg tej vagy növényi ital, igény szerint
- néhány jégkocka
Elkészítés A lulo húsát kanalazd a turmixgépbe. Add hozzá a felkarikázott banánt, a joghurtot, a mézet és kevés hideg tejet. Turmixold teljesen krémesre. Ha sűrűbb desszertitalt szeretnél, kevesebb folyadékot használj; ha ihatóbbra készítenéd, adj hozzá még tejet vagy vizet. Azonnal, hűtve tálald.
|
 |
|